2. I can't believe It We did It... again?

Sziasztok! Hoztuk a következő részt, igaz nem kaptunk annyi hozzászólást, de végül is még nagyon az elején vagyunk. :)   Úgy nézzétek, hogy valószínűleg ez a leghosszabb rész, amit valaha egy blogba írtam (Fruu). : D
6 komment után hozzuk a következőt!   Jó olvasást! :3

 Desiree

Órák óta jártuk a lelakottabbnál lelakottabb utcákat, és hiába ismételgette Kassy, hogy pontosan tudja hol vagyunk és merre kell mennünk, tisztában voltam vele, hogy fogalma sincs, hogyan találhatnánk vissza London kevésbé romos részébe. Miután kétszer is végigráncigált ugyanazon a szeméttel borított utcán, nem bírtam tovább, ledobtam a táskát a vállamról és én is lezuttyantam mellé, még az sem érdekelt, hogy mindent por borít. Fájt a lábam, fáradt voltam és bármit megadtam volna egy pohár vízért. Kassy elsétált mellettem, tovább cipelve a nehéz táskát, de végül felfogta, hogy nem fogok utána menni, ezért visszacsoszogott és - amennyire a táska engedte - csípőre tett kézzel megállt előttem.

Nem zavartatva magam barátnőm csontig hatoló, gyilkos pillantásától, kinyújtottam a lábam és előhúztam a zsebemből a mobilom, épp csak annyira, hogy láthassam a kijelzőn az időt, ami reggel hét órát mutatott. Szóval, durván két és fél órája sétáltunk körbe-körbe.

- Állj fel és gyerünk! Mindjárt ott vagyunk - ripakodott rám Kassy, amikor rájött, hogy a tekintete nem alkalmas az ölésre.

- A rohadt életbe, hol? Hol vagyunk, Kassy? Mert én nem tudom és tuti,hogy te sem, mivel több mint két órája szerencsétlenkedünk és ezen az utcán már kétszer végigmentünk. Ismerd be, hogy eltévedtünk és törődj bele! - kiabáltam dühösen.

- Mindjárt visszaérünk Londonba - ismételte halál nyugodtan.

Nagy szemeket meresztve ujjamat a homlokomhoz emeltem, jelezve, hogy teljesen elment az esze, de végül mégis felálltam és kelletlenül elindultam utána. Elvégre mindegy, hogy teljesen eltévedtünk, legalább csinálunk valamit, ha már Kassy meg van győződve, hogy mindjárt ott vagyunk. Akárhol is van az az ott.

És valóban, néhány perc múlva kiértünk egy nagyobb utcára, ahol a korai időpont ellenére nagy volt a forgalom.

- Na, nem akarsz mondani valamit? - húzogatta vigyorogva a szemöldökét Kassy.

- Csak szerencséd volt! - böktem oldalba, majd nevetve megöleltem.

Igaz, néha összekaptunk és meg tudtam volna folytani egy kanál vízben, de Kassidy volt a legjobb barátnőm és ha kell, ölni tudtam volna érte.

Miután kibontakoztunk egymás szorításából, kezembe véve az irányítást a járdaszélre léptem és leintettem egy taxit. Nem bajlódtam a csomagtartóval, a hátsó ülésre dobtam a táskát és én is beszálltam, majd amíg Kassy is bemászott mellém, elmagyaráztam a sofőrnek az úti célunkat, erősen kihangsúlyozva a belváros és gazdag környék szavakat. Miután a férfi bólintott és elindultunk, fáradtan döntöttem fejem az ülés háttámlájának, reménykedve, hogy most már tényleg megtaláljuk, amiért idejöttünk. Vagy inkább akikért idejöttünk.

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen messze kerültünk a város szívétől, de több mint húsz percig vánszorogtunk a növekvő forgalomban, míg végül a férfi leállította a motort és kirakott minket a kért helyen. Kifizettem a fuvart és hálálkodtam egy sort, amire a sofőr csak egy kedvesnek szánt biccentéssel válaszolt, majd elhajtott.

- És most? - húztam kérdőn a szemöldököm.

- Ne rám nézz! - emelte maga elé a kezeit Kassy. - Te hozattál minket ide, azt hittem tudod mit csinálsz! - hangja vagy két oktávval magasabb lett a megszokottnál, mire felnevettem.

- Nyugi, pontosan tudom mit fogunk csinálni! - nyugtattam, majd nagy vigyorgások közepette egy köteg pénzt húztam elő a táskámból.

- Ez..ez meg...honnan? - fulladozott döbbenten Kassy.

- Tudod, Meredith biztos nem fog haragudni, hogy kölcsönvettem egy heti pénzt, amit egy újabb ruhásszekrény megtöltésére költött volna - mostohaanyám említésére, Kassy arca grimaszba rándult. Ki nem állhatta a nőt, akárcsak én.

- Végülis, - rántotta meg a vállát - az apád pénze.

- Hagyjuk apát is - motyogtam és visszasüllyesztve a pénzt a táskába, elővigyázatosan ráhúztam a cipzárt. Valószínűleg észre sem fogja venni, hogy eljöttem, annyira lefoglalja a munkája és az újdonsült felesége, Meredith. Nem úgy, mint Kassy családja, akik ha rájönnek, hogy a tiltás ellenére megléptünk, élve megnyúznak.

Elhessegettem a borús gondolataim és az előttünk álló estére összpontosítottam.

Szándékosan ide hozattam magunkat, ugyanis - Kassy tudta nélkül - előre lefoglaltam egy szobát az Abbey Court hotelben, így csak be kellett sétálnunk és a fizetés után birtokba is vehettük.

- Azt hiszem meg tudnám ezt szokni - sóhajtozott Kassidy a halvány barackszínben pompázó selyem ágytakarót simogatva, majd végigdőlt a tekintélyes méretű francia ágyon.

- Nem semmi, az egyszer biztos - helyeseltem, miközben a hatalmas ablakból csodáltam a várost, ami egy nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlított. - De én tudok ennél sokkal jobbat.

- És mi lenne az? - lépett mellém barátnőm, úgy mosolyogva, mintha előre tudná a választ.

- Koncert! - visítottunk fel egyszerre.

~*~

A koncert előtt mindössze egy órával kezdtünk neki a készülődésnek, lesz, ami lesz alapon. Nem volt jegyünk, így nem tudtuk bejutunk-e vagy sem, de egyébként sem ez volt a fő célunk. Negyed órás, frissítő zuhany után törölközőben csoszogtam a szobába, átengedve a helyet Kassynek és derékig merültem a táskába, hogy találjak valami megfelelő ruhát. Végül egy csőszárú, szaggatott farmer és egy sötétlila, egyszerű feliratos póló mellett döntöttem. Kassy már előre kikészítette magának a kedvenc farmerjét és egy világoskék, ujjatlan felsőt.Amíg zuhanyzott, vetettem egy pillantást a mobiljára, de - furcsa módon-, nem érkezett hívás a szüleitől, pedig ez nem rájuk vallott. Miközben visszazártam a mobil billentyűzárját, elraktároztam az agyamban, hogy utána nézzek, miért nem keresték Kassy-t.

~*~

- Oké, és most hogyan tovább? - tettem fel a kérdést, mikor már vagy tíz perce a kerítést előtt szobroztunk, ami masszívan ölelte körül a stadiont, ahol a fiúk felléptek.

- Mi lenne, ha bemásznánk?

- Ezen? - méregettem kételkedve a legalább két méter magas kőfalat.

- Egy próbát megér. Segítek felmászni, aztán felhúzol - válaszolt Kassy bizakodva.

Bár nem tartottam jó ötletnek, de mivel mostanában nem a szuper gondolkodásunkról voltunk híresek, ezért - vonakodva -, de Kass segítségével felhúztam magam és négykézláb egyensúlyozva lenyújtottam a kezemet Kassy-nek. Megragadta a kezem és mászni kezdett, én pedig kicsit arrébb helyeztem a testsúlyom, hogy könnyebben megtarthassam, de hirtelen égető fájdalom hasított a tenyerembe, minek következményeként felsikítottam és akkorát rántottam Kassy-n, hogy mindketten átestünk a kerítés másik oldalára. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, ahogy hátam a kemény földnek csapódott, de a kezemben lüktető fájdalom sokkal erősebb volt.

- Jól vagy? -hallottam meg Kassy suttogását, ahogy közelebb mászott hozzám.

- Igen, de a kezem nagyon fáj - nyöszörögtem. -Valamibe beletenyereltem.

- Mutasd - utasított Kassy, majd erőteljesen a hátam alá nyomta a kezét és ülő helyzetbe támogatott.

Remegve felé nyújtottam a kezem és kis híján elájultam, amikor megláttam a jó öt centis üvegdarabot, ami mélyen befúródott a bőröm alá.

- Szedd ki! - utasítottam barátnőmet és egy apró, de annál fájdalmasabb sikítással konstantáltam, hogy kérdés nélkül teljesítette az utasításom, majd egy rakás zsebkendővel körbetekerte a sebet. A hevenyészett kötés azonnal átázott, de azért jobb volt a semminél.

Amíg Kassy a kezemmel foglalatoskodott, addig én körülnéztem a kerítés ezen az oldalán.

- Nem igaz! Kassy azt nézd! - ragadtam meg váratlanul barátnőm kezét, mire ő ijedten felkapta a fejét.

- Mi van? Ki az? - kulcsolta át a csuklóm, majd szemével követte az ujjam irányát.

- Az az ő kocsijuk, igaz? - suttogtam, mire Kassy kábultan bólintott. - Biztos?

- Tuti, ezer közül is felismerném.

- Az jó, mert én is - vigyorodtam el. - Na, gyerünk!

Feltápászkodtam, majd ép kezemet Kassy vállára téve a kocsi felé toltam, majd mikor odaértünk ujjam hegyével óvatosan megérintettem a fekete terepjárót és lélegzet visszafojtva vártam, de nem történt semmi. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt és Kassy is megeresztett egy halk 'húhát' , mikor nem hangzott fel a riasztó éles hangja. Vigyorogva összepacsiztunk, de a mosoly egy másodperc alatt lefagyott az arcomról, amint erősödő kiabálás és sikoltozás ütötte meg a fülemet. Ez pedig egyet jelentett. Vége a koncertnek és a srácok pillanatokon belül itt lesznek.

- Nyomás! - sziszegte a fülembe Kassy és lökdösni kezdett, egyenesen az autó felé.

- Kassidy! - kiabáltam pánikba esve.

- Igyekezz! - taszított előre, én pedig automatikusan kinyitottam a kocsiajtót és bevágódtam hátra. Kassy is betuszkolta magát mellém és egymást átölelve bújtunk a felhalmozott ruhák és bőröndök mögé.